 Pént. Júl. 26, 2019 6:55 pm |
| Elliot Vex Vadász/rendőr  Hozzászólások száma : 3
Age : 35
Tartózkodási hely : Detroit
Join date : 2019. Jul. 26.
| Elliot Vex |
Csoport : Boszorkányvadász
Boszorkány típus:-
Név : Elliot Vex
Becenév : Elliot
Kor : 30
Született : L.A. 1983.01.03.
Szexuális beállítódás : heteró
Foglalkozás :Nyomozó
|
Belső jellemzők
Nem szeretek magamról beszélni, mert a felét sem jegyzed meg, akkor meg minek? Amúgy egy elég normális embernek mondanám magam, aki ha kell, ha nem hõsködik. Mindig van kit megmentenem. Talán ez a kiskori rengeteg képregénynek köszönhetem. Mert már akkor tudtam, hogy én jó leszek, egy szuperhõs. Akinek a fõ feladata, hogy megmentse a világot és ezzel saját magát. Miért kellene megmentenem magam? Mert mióta elhagyott a szívtelen ribanc ex menyasszonyom az óta megváltoztam, a mosolygós szuperhõs eltûnt, helyette maradt a veszélyesen az idióta rendõr, aki mindig bajba sodorja magát. Remélem ennyi elég volt, mert túl sok információnak érzem így is.
Szeretem ezeket a dolgokat: Futás, vadászkellékek, bajba keveredni
Utálom ezeket: Boszorkányok, emberek, spenót.
Félek a(z)….: Kapcsolatoktól, érzelmektől, na és persze attól, hogy én kerülök a puska másik végére.
Egészségi állapot: Egészséges
Külső jellemzők
Hm.. most kezdhetném azzal, hogy isten egy 179 cm mestermûvet alkotott mikor én kerültem sorra, de persze ez korántsem igaz. A sportos kinézetemnek sok köze van ahhoz, hogy mennyi idõt töltök a konditeremben, és mennyit járok futni. Ha nem akarok gondolkodni, vagy csupán létezni, akkor fogom magam és elindulok futni. Ezt persze a testem így hálálja meg, hogy minden nõ lélegzete elakad, aki rám néz. Napbarnított bõröm és tökéletesre fejlesztett mosolyom, na meg a rejtélyesen csillogó fekete szempár sem hátrány fõleg, ha már itt tartunk. De amúgy miért kell errõl beszélnem? Tulajdonképpen mindent látsz, ha nem esetleg megkérsz, és olyan napom van ledobom a felsõmet a kedvedért.
Életrajz
Mindenkinek az elsõ a legmaradandóbb, az elsõ bicikli, az elsõ nap az iskolában. Az elsõ nap az árvaházban. Ott álltam és néztem, hogy a többiek mennyire összeszokva játszanak. Az én lelkem pedig romokba hevert. A szüleim alig pár órája haltak meg autóbalesetbe, és már itt vagyok. Elvileg biztonságban. De nem vagyok abban, mert nincs itt apa vagy anya. Nekem mindig is ott volt a biztonság, ahol a szüleim voltak. Most pedig építhetem fel a saját komfortzónámat, ahol végre kiderülhet, hogy mennyire vagyok önálló. A szoba ahova kerültem rajtam kívül még hárman voltak. Ennyit errõl, még egyedül sem lehetek.
Amikor végre egyedül maradtam megfogtam a Pókember képregényemet felültem az ablakba és néztem ki a fejembõl. Peter Parker is mindent elvesztett, de nem ült az ablakban, hogy várja a halott szüleit, hanem úgy döntött, õ lesz Pókember, és ha már kapta a különös képességet, akkor segít másokon, hogy ne legyenek még több árvák. Nem jó érzés itt lenni. Én pedig mindent meg fogok tenni, hogy ne kelljen sok gyereknek ezt érezni.
Aznap már meg is volt az elsõ mentõakcióm. Az egyik szõke hajú lánynak, aki kisebb volt nálam, az egyik idõsebb fiú elrakta a babáját a könyvespolc tetejére ahol nem érte el. A nevelõk egy másik sírógyerekkel voltak elfoglalva.
Megsajnáltam a lányt, mert úgy tûnt fontos neki az a baba. Lehet én is így sírnék, ha ez történne a képregényemmel. Úgy döntöttem én leszek az Árvaház Pókembere és megmentem a rászorulókat. Így hamar oda mentem a polchoz és minden mozdulatomat elõre kitervelve elkezdtem felmászni és leszedtem a babát. A lefelé menet kicsit rázósabb volt, fõleg mikor az utolsó lépésem volt vissza és az egyik nevelõ szó szerint ott toporgott mögöttem és úgy tépte fel a kezembõl azt a babát, hogy nem kétséges, hogy kiszakadt a keze, pedig én nagygonddal szedtem le.
Nem kell mondanom, hogy aznap büntetésbe kerültem, mert felmásztam a polcra. Nem baj, Peter is a maga kárán tanult.
Aznap megmentett lány késõbb is a nyakon maradt õ lett az én Mary-Jane-m. Annyi különbséggel, hogy õ szõke volt és nem vörös. Az iskolában –mármint már a gimiben – mi voltunk az álompár, akik az árvaházba egymásra találtak és tökéletesek együtt. A Rosszfiújófiú, aki úgy néz ki, mint egy vadmotoros, és a gyönyörû vadlány, aki csak is arra vár, hogy szeressék. Mivel akkoriban mindketten nagytragédiát éltünk át, meghalt egy közeli barátunk drog túladagolásban, így még jobban szûkségünk volt egymásra. Együtt részegedtünk le, az elsõ csókunk az elsõ együttlétünk, mind ilyen alkoholos fátyolba merül. Ennyit az elsõkrõl. Persze az évek és a hormonok kihozták az igazi énünket, mikor elmentem, hogy rendõr legyek, akkor kiderült, hogy Lisa minden jött-menttel lefeküdt, azzal magyarázva a tettét, hogy hiányoztam neki és kereste a szeretett. Én is kerestem, de nem dugtam meg minden lányt, aki rám mosolygott. Persze követeltem vissza a gyûrût, amit akkor adtam neki mikor eljöttem. Ennyit az álompárról. Neki csak arra kellettem, meg arra, hogy megvédjem a nagyobbaktól. Kihasznált, ami nagy érvágás volt, egy elsõs rendõrnek. De most már legalább arra tudtam koncentrálni, amire kellet.
Hála a szakításnak és mindennek, a legjobb eredménnyel vetettem véget az életem következõ szakaszának. Nem volt megállás, állományba kerültem és felfelé kúsztam a ranglétrán. Nem volt vicces, feszülõs jelmezem, de a magam módján én voltam a Pókember. Hiszen az utcán annyi minden történik. Gyilkosság, drogos túladagolás, lopások.
Egy ilyen napnak köszönhetem, hogy egy igazi angyallal találkoztam. Talán azt leszámítva, hogy olyan részeg volt, hogy alig bírt megállni a lábán és már a kocsimba bealudt. De a részeg szagon kívül õ volt a legszebb nõ, akivel valaha találkoztam. Kicsit éles nyelvvel volt ellátva, de nem hagyhattam a sínek között olyan állapotban. Az elsõ rendszegésem ott kezdõdött, hogy nem a fogdába vittem, hanem a lakásomba. Túl értékesnek tûnt, hogy egy hideg cellába töltse az éjszakát.
Az éjszaka maradék felét átbeszélgettük, elég sokat megtudtam, fõleg, hogy milyen állat az apja. Hogy képes valaki megütni egy ilyen gyönyörû lányt? Amikor elaludt betakartam én pedig a kanapéra számûztem magam. Nem akarom, hogy bármi rossz gondolata legyen rólam. De azóta is arra vágyom, hogy láthassam azokat a káprázatos szemeket, amikkel rá nézet és olyan nagy szomorúság áradt belõle. Én akarok lenni az Õ Peter Parkerje és Õ legyen az én Mary – Jane-m. Bár tudnom kellet volna akkor, hogy eltérített a munkámtól. A figyelmem központjában Ő állt, nem tudtam koncentrálni. Főleg azokra a dolgokra, amik annyira szemet szúrhattak volna.
|
Pént. Júl. 26, 2019 7:15 pm |
| Rafael Whitmore Koven vezető  Hozzászólások száma : 18
Join date : 2019. Jul. 21.
| Bátor ember vagy ,hogy vadászként teszed be a lábadat a városomba  A nőkkel pedig mindig vigyázni kell  Lapod elfogadva, foglalj avit és irány játszani. |
